Kiss Imre, a Rádió volt zenei főszerkesztőjének levele





Az eMeRTon díj




2006 nyara-Finnország






ARCHÍVUM I.-- 1.DÉL-MAGYARORSZÁG Szerda.1966.május 25. !!!




De régen volt már....



"Dzsesszmély" 2006 augusztus (Nemzetközi Jazznapok-Neszmély)



1999 Németország










VASÁRNAPI Petőfi Népe 2007 március 18



A "főnök" Mexikóban...



Dixie-mérkőzés

Megjelenés dátuma: 2007. március 29. 04:29.00
Szerző: Peltzer Géza

Szombathely - Piros ingben Benkóék, kékben Molnárék: két dixieland-együttes egy este. Ők ugyan nem érezték, hogy megmérkőztek volna, de mi nézők láttuk, hallottuk mindkettőt: az összehasonlítás így elkerülhetetlen.

Jó fél ház előtt kezdődött kedden este a koncert Benkóékkal a sportházban. Benkó életkora nem érdekes a néző számára. Még akkor sem, ha az alapítás ötvenedik évfordulója enged következtetni az évszámokra. A kor önmagában nem szégyellnivaló, és persze nem is érdem - főleg olyan zenében, amely kortalan. De amikor az öregedő teniszező nem fut teljes erővel a labda után, hanem hagyja, hogy kettőt pattanjon, az már kínos. Nem az a baj, hogy lassú a játékos, hanem hogy nem igyekszik teljes erőből. Ez érződött Benkó Sándorék koncertjén is. A bendzsós nagy kényelmesen csak minden második negyedet ütötte meg, a pozanista egész este egyetlen értékelhető futamot sem tudott kihozni hangszeréből, ez hagyján: nem fújt teljes erőből, akárcsak a nála jóval fiatalabb trombitás. De nem csak az igyekezet (még csak meg sem izzadtak), az értelmes, végiggondolt rögtönzés is hiányzott szinte végig a koncertből. Az volt az érzésem, hogy a zenekart már csak a hírnév és az okos konferansz - vagyis a marketing tartja össze, nem pedig a dixielandbe vetett feltétlen hit, a magas fokú hangszertudás és a feltétlen igyekezet. Igazából sosem voltak olyan virtuózok hangszerükön, mint azt a zenekarvezető állítja, most azonban - amúgy az egész országra is jellemző - rettenetes takarékosság, fásultság ülte meg zenéjüket, ami korábban nem volt ennyire jellemző. Benkó Sándor az egyetlen, aki fejlődött az utóbbi időben. Lehet, ez a Joe Muranyival (magyar származású zenész, Louis Armstrong klarinétosa volt egy időben) történő találkozásnak tudható be, de tény, hogy mély fekvésekben olyan szépen szól most a hangszere, mint korábban soha. Kár, hogy totyogósan adták elő, nyugdíjasforma dixie volt ez kedd este Benkóéktól. És megint az a leereszkedés-jelleg, ami mindig is jellemezte koncertjükön a konferanszt, a hozzáállást. (Hány országban jártak, hány lemezt adtak ki satöbbi. Szerencsére a díjaikkal most nem hozakodtak elő.) Ha pontozhatnám a teljesítményt 0-5 között, így jellemezném a zenészek teljesítményét: Benkó Sándor klarinét 3/4, Halmos Vilmos zongora 2/3, Nagy Iván pozan 2, ének 0, Kelemen Zsolt bőgő 4, Nagy Jenő bendzsó 2, Kovacsevics Gábor dob 4, Szalóky Béla trombita 3. Zenekari átlag 2,67.

A Molnár dixieland is már 43 éves, így bennük is megvan, hogy el kell dicsekedni a közönségnek, merre jártak, hány koncerten léptek fel külföldön. Több híresség koncertjét, illetve koncert DVD-jét láttam mostanában, de sem Chris Rea, sem Ray Charles, sem Frank Sinatra, sem pedig más valóban nagy sztárnál ez nem téma. Lehet, ez is magyar sajátosság: zene helyett azzal szórakoztatjuk a népet, hogy elmeséljük, merre jártunk a világban. (Elnézést a kitérőért, de ezt egyszer már le kellett írni.) A Molnár dixielandnél stabilabb az alap a szorgalmas bendzsós, pontos dobos és bőgős munkájának köszönhetően. A zenekarvezető klarinétjátéka egy osztállyal magasabb, mint az előző zenekarban, érdekes színfolt Garay Márta éneke - bár kissé túlzás a legfeketébb hangú magyar bluesénekesnő titulus a zenekarvezetőtől. De eredeti - kár, hogy az ügyetlen hangosítás miatt nem hallottuk megfelelően. A tálalás itt összességében megnyerőbb, a konferanszt szerénység és spontaneitás uralja. És a pontszámok: Molnár Gyula klarinét 4, Garay Márta zongora 3, ének 4, Kalocsai Géza dob 5, Kiszin Miklós nagybőgő 4, Sallai László trombita 2, Mucsi Árpád pozan 3, Kréter Károly bendzsó 4, ének 0. Zenekari átlag: 3,22. A nyertes tehát a Molnár dixieland. Ide azt kellene írnom, vesztes: a dixieland. Ez persze csak poén, az igazsághoz közelebb jár: Louis Armstrong öröksége olyan eleven, hogy fénye egészen halvány kópiákban is erős, és meleget sugárzó.








2007 április 28.



Dresdner Neueste Nachrichten,12./13.Mai 2007











Német-Magyar Ipari Kamara 2012